Vízbefulladás és a szájból szájba lélegeztetés
Miután az áldozatot sikerült kihúzni a vízből, ellenőrizni kell, hogy lélegzik-e még, majd hanyatt kell fektetni és a fejét valamint a végtagjait elrendezni. Annak érdekében, hogy meg tudjuk állapítani tudatánál van-e nézzük meg, hogy reagál-e a mozgásra vagy válaszol-e az általunk feltett egyszerű kérdésekre. Ha egyáltalán nem reagál ellenőrizzük még egyszer, hogy mozog-e a mellkasa és próbáljuk meg a légmozgást érzékelni. Ha légzést nem észlelünk, azonnal tárcsázzuk a 112 és várjuk meg a mentőorvos érkezését és szakszerű közbenjárását. Ez alatt az idő alatt szükséges a szájból szájba lélegeztetés. Első lépésben az illető fejét enyhén hátra-, az állát pedig kissé előre kell hajtani, egyik kezünkkel fogjuk be az orrcimpákat azért, hogy a levegő ne távozzon, majd ezzel egy időben saját ajkainkat az érintett ajkaira helyezve megkezdhetjük az életmentő lélegeztetést. A szájból szájba történő lélegeztetés során, két egymásutáni félidőben az összes általunk belélegzett levegőt a páciens tüdejébe kell juttatni.
4-5 másodpercenként ugyanabban a ritmusban fújjuk a levegőt, 60 másodpercig. Percenként ajánlott 20 levegőfújást biztosítani. Miután a légzés helyreállt és a pulzus is érzékelhető, az érintettet egyik oldalára kell fektetni. Ha a mellkas mégsem emelkedik néhány másodpercenként ellenőrizni kell a pulzust. Gyenge pulzusszám esetén át kell térni a szívmasszázsra (mellkasi kompresszióra) is, ugyanakkor a szájon át történő lélegeztetést is folytatni kell. A két módszert felváltva használjuk, soha nem egy időben. Ha egy bizonyos idő elteltével az illető nem jut megfelelő mennyiségű oxigénhez, ez nagymértékben károsíthatja az agyi kapacitást. Vészhelyzet esetén az „életmentő időt" nem szabad vesztegetni!
Gyenge pulzusszám esetén át kell térni a szívmasszázsra (mellkasi kompresszióra) is